Vélemények

Ez az anyai könyv egy zseniális írás, ahol egyszerre süt a nap és esik az eső. - L.Szilvia


A könyv nagyon tetszett, gratulálok Nektek. - K.Adrienn
Az, hogy nagyon tetszett, enyhe kifejezés. Olyan erőt merítettem belőle, ami számomra felbecsülhetetlen az autista kis unokám megértéséhez. Hála és köszönet érte..., tiszteletem, mint anya, ember és író előtt.- D.Valéria
Örülök, hogy hosszú és nehéz eddigi életutadra így tekintesz vissza. Kívánom, hogy sokak számára legyen segítség és biztatás ez az értékes kiadvány!  - E. Piroska
A könyv mindenkinek hasznos lehet, aki gyerekekkel, emberekkel foglalkozik. Alap olvasmány. Az autizmust meg kell ismernünk. Az édesanya csodálatos hozzáállása, tapasztalatai sokat segíthetnek a sorstársaknak is. Szeretettel ajánlom.    - K. Erika

Nagyon fontos és megrendítő olvasmány. Biztos vagyok benne, hogy sok család számára hasznos és segítő könyv. - O. Ildikó

A könyvet elolvastam, nagyon mély nyomot hagyott bennem. Az autizmussal eddig nem találkoztam, nem volt alkalmam szembesülni ezzel a problémával, emiatt érdemben nem tudok hozzászólni. A könyv nyelvezete, stílusa kiváló ( hol tudtál erre az írói vénára szert tenni?) közérthető, nagyon rendezett tartalommal bír. Minden tiszteletem a tiéd. El sem tudom képzelni, hogy tudtál eljutni idáig, egyedül, jóformán segítség nélkül. - Sz.Katalin

 A könyv minden szempontból nagyon szép: kívül-belül. Nagyon igényes! Mélyről beszélsz, nagyon szerethető az őszinteséged, a hatalmas szíved, a reményed, a vállalásaid, mindaz a rengeteg munka, küzdelem, amit anyaként mintegy mellékesen, teljes természetességgel felvállalsz! Példát mutatsz emberségből, hitből, szeretetből. Olyan útmutatókat adsz, amik másoknak nehéz lehet, amiket meg sem mernek próbálni vagy elhinni! Nagyon tetszik a szerkezete is, a gyönyörű finom betétek, az, hogy a végén Mátyás írásai is olvashatóak, hogy van saját könyvajánlód, hogy mindent megköszönsz, hogy nagy alázattal írtad soraid... Egy valamit hiányoltam, ha lehet ezt mondani, de lehet, hogy figyelmetlenül olvastam: nem derül ki, hogy anyagilag hogy bírtad mindezt, mert sokat voltál a fiaddal otthon ...? Ez azért is különösen fontos, mert sok szülő épp e miatt van lépéshátrányban. A könyvedből nem derül ki, hogy az anyagi része milyen terheket rótt rád. Minden elismerésem még egyszer, nagyon jót tettél ezzel az írásoddal mindnyájunknak!  M.Anna

 Előzetesen és röviden: Egy édesanya önzetlen áldozatvállalásának sikertörténete.

Zsuzsával úgy hét-nyolc évvel ezelőtt gondolkodtunk azon, hogy együtt kéne írnunk egy könyvet, ő a fiáról, én a lányomról. Végül is ez nem sikerült és jó, hogy így történt. Ő - türelmes lévén - talált kiadót, én kerestem, és bár azt gondoltam, de végül - talán koromból adódó türelmetlenségem miatt - nem találtam. Mindketten megírtuk egymástól függetlenül saját történetünket, tapasztalatainkat és véleményem szerint (de bizonyára ezzel Zsuzsa is egyetért) két egymást erősítő és egyben kiegészítő könyv jelent meg. Így nem csak egymást, de szülőtárs olvasóinkat is erősíteni szeretnénk, a kívülállókat, nem érintetteket pedig biztatni: forduljanak megértéssel és segítő szeretettel az autistákhoz, legyenek még csak gyermekek, de akár már felnőttek, akik nem találják helyüket a számukra érthetetlen világban.

Zsuzsa így ajánlja könyvét:

"Mint édesanya, ma már tudom, hogy fiam autizmusával nem a világ vége jött el, hanem agy új világ kezdete. Ezzel a könyvvel ezt az új világot igyekszem bemutatni, ahogy mi jártuk be útjait, és ahogyan mi fedeztük fel titkait."

Talán sokan értetlenül olvassák a következő két mondatát.

"Szeretünk Autizmus,
Hozzánk jó helyre jöttél."

Ami ezt a megszívlelendő pozitív hozzáállást illeti, az elsősorban saját gyermekére (és ezt sugallva saját gyermekünkre) vonatkozik nála: nincs más választásunk, ha túl akarjuk élni a szembesülés kezdeti megrázkódtatásait. Ahogy olvastam, egyre inkább megerősödött ez a véleményem: Zsuzsa csak ennyit akar mondani. Ilyen könyv (amiben szülők elmondják, hogyan élik meg gyermekük autizmusát és az azzal kapcsolatos nehézségeket) egyes vélemények szerint nem jelenhet meg. Nem PC...! Fura indoklásuk az, hogy elveszi a kedvét a leendő szakembereknek, meg a fiatal szülőknek, stb. stb. (Bizonyára hazudni kéne a szülőknek arról, hogy mennyire heppi az egész autizmus és örüljenek, ugyebár, lásd: pozitív üzenetek.) Kérdem, akkor miért mennek sokan orvosnak, ezen belül onkológusnak, vagy nővérnek gerontológiára. Vannak kórboncnokok is... Van hivatástudat is!

Szomorú tény - és erről olvashatjuk Zsuzsa könyvében is - "a másság, legyen az auti vagy más fogyatékos, nem éppen elfogadott az iskolákban" - ahogyan egy, a fogyatékosok világát jól ismerő újságíró ismerősöm megállapította. Nem illik bele a "legyen ön is sikeres" és egyéb hasonló szlogenekbe. Ő nem titkolja el és nem is bagatellizálja a nehézségeket, megpróbáltatásaikat. De mint szülő, a szülői hivatástudatot tartotta és tarja meghatározónak. A könyv 128. oldalán olvashatjuk a következő ajánlást:

"Mindannyiunknak végig kell mennünk az úton. Mindenki csak a saját útján tud végigmenni. A mi utunk ez volt és mi ma is ezen járunk. Örömmel." (Ezek a szavak a mindkettőnk által szeretett, karizmatikus gyógypedagógusra, Gálfi Anikóraés a könyvben is említett szülőtrénigekre emlékeztetnek - nem véletlenül.)

Egy szülőtárs írta nekem nemrégiben:

"Mi autistát nevelők, sejtjük, tudjuk, nincs két egyforma autista-- mint ahogy két egyforma ember sincs, (mennyit tudunk a többi szindrómáról, Rett, Tourette, Williams stb. s ezeknek mélységeiről sem. Mi sem várhatjuk el, hogy mindenki tudja mi is az autizmus, mekkora széles spektrumú, - a sajtó, médiák szerepe talán sokat segíthet ezek megismertetésében, de túl nagy falat, mindenki kedvében járni lehetetlen. Szerintem is a tv-ben, sajtóban sokkal több happy cikk jelenik meg, mint olyan, hogy nincs jó megoldás, nincs kiút. Legtöbbször csak az Aspergeresekről van szó...Állandóan hangsúlyozni kellene, hogy kevés a megfelelő szakember, akik vannak, azokra egyre nagyobb teher jut, egyre több autista van, pszichiáter, neurológus szinte egy sincs, aki ért az autizmushoz, pedagógust és szülőt támogató szolgálat, lakóotthonok hiánya, az idős szülők, akik maguk is segítségre szorulnak, a magukra maradt sérültek sorsa, stb., nem népszerű témák. A szülő tudja: lehet, nem ő tud bánni a legjobban a gyerekével, de ő az aki, még él, segíteni akarja. Van választása?"

Megható volt olvasni Zsuzsa utószava gyanánt a Hangtalan kiáltást, amivel már 2008-ban is találkoztam. Erre akkor alábbi szavakkal válaszoltam:

  • "A feladat nem riaszt el tőletek, mert aki megfutamodik, nem férfi és nem apa a szó nemes értelmében.

  • Mert igen: szép és nagyon-nagyon nehéz feladat, és mi, a nagy "javítók" szeretnénk ezt is megoldani, de naponta szembesülünk tehetetlenségünkkel, hiába nézünk szembe a rémmel.

  • Minden édesapa a ti segítségetekért is kiált!

  • Halljátok meg!

  • Gyengédségetek erőt ad, hogy megbirkózzunk mi is a feladattal!

  • Hogy mi se haljunk meg idő előtt!"

Lásd a cikkemet: https://www.alajos.hu/cikkek/olvas/cikk/19/A-l%C3%A1nyom,-az-autizmus-%C3%A9s-%C3%A9n

A borító ajánló soraiban olvashatjuk a szerző egyik - ki tudja hányadik - megszívlelendő mondatát: "Attól függően, hogyan fogadjuk, lesz számunkra kibírhatatlan, nehezen elviselhető vagy éppen jóindulatú segítő."

A könyv nagyon szép nyomdai munka, Zsuzsa illusztrációi üdítőek, Máté - bocsánat, Mátyás autizmusából adódó "kontextusvaksága" és látásmódja, az általa javasolt nevelési kódex, szellemi kaleidoszkópja felvidít. Fogadjuk mi is ezt a szép történetet, ahogyan Zsuzsa fogadta fia autizmusát: "szeretettel és nyitott szívvel"

Alajos

Egy kiegészítő észrevétel:

A 23. oldalon van egy - a könyv szerint ismeretlen szerzőtől származó - idézet:

"Nézzétek csak az autista gyermeket! Lelketek tükörként áll előttetek!"

E sorok szerzője Dobó Ágnes, autista - ma már felnőtt - ikrek édesanyja.

Kocsis Alajos www.alajos.hu 





Csodálatos, tartalmas, tanulságos és számomra megható! Gratulálok!!!  - Sz. Éva

Kedves Zsuzsa, Nagyon szépen köszönöm, hogy meg tetszett osztani velünk anyukákkal a saját útját, tapasztalatait... annyira jó tudni, hogy nem vagyunk "egyedül". Ez lelkileg egy óriási támogatás. Minden jót kívánok Önnek és az egész családnak, minden tiszteletem az Öné! Ha lesz folytatás, szívesen megvesszük azt is. Köszönöm a barátságot a Facebookon is! Üdvözlettel: Gina

Tisztelt Tóth Zsuzsanna!
Először is köszönöm hogy megírta a könyvét, ezáltal bepillantást nyerhettem az Önök életébe. Szembetűnt, hogy mennyire tiszteletteljesen beszél gyermekéről és az "állapotáról". Nagyon sok olyan ember van, aki nem is tudja, mit jelent az, hogy autizmus, nem tudja milyen egy autista gyermek, milyen autista gyermeket nevelő szülőnek lenni. Talán ebből fakad az, hogy a társadalom meg nem értéssel, megvetéssel fordul az érintett emberek felé. Ezt én is gyakran tapasztaltam, és tapasztalom is, pedig még csak 4,5 éves a kisfiam. Bevallom két nap alatt elolvastam a könyvét, nem bírtam letenni. Olyan fontos dolgokról ír a könyvében, amivel mi is nap mint nap szembesülünk.

A szakemberek (orvosok, védőnők stb.) nem tudnak kielégítő választ adni a feltett kérdésekre. Mintha még most is egy ingoványos talaj lenne számukra az autizmus. Mint a könyvében írta: a szülő az igazi "szakember." Sokszor, sok helyen találkoztam már azzal a felismeréssel, hogy nem veszik komolyan az én tapasztalataimat, észrevételemet (ne adj Isten megérzéseimet) az autista gyemekemmel kapcsolatban. Mintha ők jobban tudnának mindent! De hát én, az anyja élek a kisfiammal. Én vagyok vele nap mint nap, ki más ismerné jobban a gyermekét, mint az anya (persze még kezdő vagyok, most ismerkedem a gyermekemmel is).

Amire Ön egyebek mellett megtanított, hogy nem szabad hagyni magunkat, nem szabad hogy eltántorítson bárki is attól, amit mi érzünk és gondolunk a gyermekünkkel kapcsolatban! Harcolni kell a gyermekünkért!

Nem azt várjuk el (legalábbis én) a környezettől, hogy sajnáljanak amiért autista gyermeket nevelünk, hanem fogadják el, és - amennyire tőlük telik - segítsenek. Ön egy erős, határozott, kitartó, harcos édesanya, aki nagyon sok nehézségen,megaláztatáson ment keresztül. De mégis felállt és ment tovább. Ön az én számomra egy követendő példa.

Összességében köszönöm, hogy sok mindent tanulhattam Öntől! További sok sikert, egészséget kívánok Önnek! A fiának pedig, hogy legyen mindig önmaga! Azért bízom benne, hogy még megörvendeztet bennünket egy újabb könyvvel. Őszinte tisztelettel:
R. Beáta

Kedves Zsuzsa! Gratulálok a könyvedhez. Jó, hogy megírtad. Jól szerkesztett könyv. Kellően objektív, de tele érzéssel, érzelemmel. Jó, hogy összegyűjtötted Máté mondatait. Biztos, hogy erőt ad és hasznos olvasmány az érintetteknek. A mandalák (illusztrációk) elhelyezése is remek ötlet.

Köszönöm.
K. Anita

Kedves Zsuzsa! Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy egy olyan ember könyvét tarthatom a kezemben, akit személyesen is ismerek! Mindig is csodáltalak és tiszteltelek azért amilyen vagy! Sok mindenre megtanított Mátyás, általa másképp láttam a világot, a mindennapi "problémákat"! Mátyás egy csoda vagy! :)

Elolvastam a könyvedet! :) Megpróbálom leírni azt az érzést, amit kiváltott belőlem a könyved, amikor elolvastam: ez a könyv erőt ad, mosolyra fakaszt és a könyv végén úgy fogod érezni, hogy büszkeséggel tölt el, hogy Isten téged is megajándékozott egy ilyen nagyszerű gyermekkel.

Szeretném figyelmébe ajánlani mindenkinek ezt a könyvet, aki szeretné megismerni egy "különleges gyermek" és egy mindenre elszánt anya eddigi életét! Ez a könyv megmutatja neked (kedves leendő olvasó), hogyan lásd más szemmel a gyermekedet! Segítség azoknak a szülőknek, akik még most szembesültek azzal, hogy autista a gyermekük. Ez a könyv megtanítja nekik, hogy hogyan kell elfogadni azt, hogy Isten rájuk bízott egy ilyen nagy feladatot, megajándékozta őket egy angyalarcú, különleges gyermekkel. Ha úgy érzed, mint szülő, hogy elfogyott az erőd, kilátástalan a helyzeted, belefáradtál az állandó küzdelembe, akkor is olvasd el Zsuzsa könyvét és garantálom, hogy erősebb leszel, mint valaha! Úgy gondolom, hogy nem elég egyszer elolvasni a könyvet, legyen mindig kéznél, mint egy mankó, mert választ kapsz benne minden kérdésedre, csak figyelmesen olvasd el!

Nagyon büszke vagyok rád Zsuzsa, gratulálok neked még egyszer a könyvhöz! Örülök és szerencsés embernek tartom magam, hogy személyesen is ismerhetlek benneteket. Emlékszel Zsuzsa, egyszer megkérdeztem tőled, hogy "mit szeretnél elérni az életben?"... Azt mondtad: "szeretnék boldog lenni, mert akkor az azt jelenti, hogy azok az emberek is boldogok, akik fontosak nekem!" - Most úgy érzem, hogy boldog vagy... tehát mindenki boldog, aki számodra fontos!

Mátyás, neked is gratulálok, hogy "asszisztáltál" a könyvhöz :). Már megint megnevettettél, a kis vicces "beszólásaiddal". ..Még olyan sok minden kavarog a fejemben, de most szerintem ennyi lenne, amit szerettem volna leírni! Köszönöm még egyszer a könyvet, és engedd meg, hogy ezzel a mondattal zárjam soraimat, amit egy előadáson hallottam jó pár éve, de nagyon megmaradt bennem: "Furcsák az autisták? Ha Isten először autista embert teremtett volna a földre, és utána minket "normális" embereket, akkor most mi lennénk a furcsák......"!

Fantasztikus anya vagy. Őszinte, tiszta szívből így gondolom. (Bocsi, ha zavaros egy kicsit amit írtam, de előjöttek az érzelmek....) - Sz. Enikő

Egy éjszaka alatt kiolvastam, majd másnap a kedvenc részeimet újraolvastam. Az is nagyon jó benne, ahol Máté írásait lehet olvasni, nagyon tetszenek! - M. Gizella

Nem lehet letenni a könyvet, csak muszájból. Elolvasva a könyvet, rengeteg kérdés merült fel bennem és ami még érdekes, hogy saját magamat kezdtem vizsgálni a szeretet szempontjából. Biztos, hogy eddig én jól szerettem? Autista unokámhoz és szüleihez való viszonyomat is újra kellett gondolnom. Hatalmas bátorság kellett ahhoz, amit leírsz a könyvedben, hogy mindenek ellenére te tetted, amit a szíved diktált, amit jónak tartottál, még akkor is, ha egy egész világ fordult ellened. Nem tudom, hogy honnan volt benned ennyi erő, hogy mindezt meg tudd tenni. Ezt a könyvet többször is el kell olvasni, és rajta keresztül átértékelni a saját életemet, érzéseimet, gondolataimat. Máté írásai nagyon szuperek, nagyon tetszettek, egy zseni ez a gyerek. - H. Mária

Csodás, elegáns, a köszönetnyilvánítástól meghatódtam. - G. Anikó

Kedves Zsuzsa! Megrendítő történet. Nem tudom, én mit tudtam volna tenni egy ilyen helyzetben. Minden szempontból csak őszinte elismerésemet tudom kifejezni neked ezért a teljesítményért. - K. Judit

Húúúú, Zsuzsa! Ez egy csodakönyv! :-)) A szülés, mintha az enyémet olvasnám. Még
csak az elején tartok. Olvasom és el vagyok képedve, hogyan találtál szavakat minderre! Nagyon tetszik, helyenként nagyon megrázóak a történetek. Ahogyan kezeled a kisfiadat az nagyon tiszteletre méltó és különleges. Sokrétű tudásra tettél szert... mondta Enikő, hogy rengeteg irodalmad is van a témában. Nekem még az idézeteid és a kisfiad "aranyköpései" is tetszenek! Biztosan lesznek kérdéseim is. Szép estét! - T. Anikó

Drága Zsuzsám! Először is minden elismerésem és szívbéli gratulációm ehhez a csodás könyvhöz, Mindkettőtöknek!!!! Fantasztikus író vagy és Matyi is. Nagyon is megértem és átérzem minden sorodat!!!!! És én is csak azoknak a táborát gazdagítom, akik azt mondják, hogy ez alatt a 17 év alatt (amióta a fiam itt van mellettem) olyan nagyságrendekben fejlődött a személyiségem és az életlátásom, ami NÉLKÜLE egész biztosan nem következett volna be!!! Ezt ezer %-ra TUDOM!!!!! (bár bevallom, sokszor én megfogalmaztam hangosan is, hogy "miért nincs nekem "normális" gyerekem?"vagy "miért "ilyen" Isti?)

Én nem szeretném bediagnosztizáltatni (a mi esetünkben), mert az ügyfeleim révén is tudom, hogy milyen stigmát jelent egy ilyen diagnózis, egész életre, mert a társadalomban (a "normális emberek", akik ugye tudjuk, hogy pont ők a "nem normálisak") sajnos még ők vannak többen, de ez változhat, ahogy Matyi is írja, hisz arányaiban és gyorsaságában eszméletlenül nő az autizmus spektrumzavarral élők száma!!! A társadalom hozzáállása a legnagyobb jóindulattal sem mondható még "megfelelőnek" sem!!!!!! Elég szörnyűnek tartom azt is, hogy akkor hajlandóak egyáltalán valamilyen szinten "normálisabban" viszonyulni hozzájuk, ha a diagnózisos papírt eléjük teszik.... És ez sem a "normális" hozzáállás, mert ekkor is csak visszavesznek egy kicsit az egójukból és egyfajta sajnálattal vagy éppen lesajnálással mint egy "értelmileg hülyéhez", kezdenek el velük bánni... Ez nem a "normális" hozzáállás..., de persze megértem azokat, akiknek "muszáj" a diagnózis ahhoz, hogy 1-ről a 2-re tudjanak lépni ebben az egyenlőre "elb...ott" társadalomban!!!! Mert ugye az Igazán NORMÁLIS az lenne, ha MINDENKIT ÚGY FOGADNÁNAK EL, AHOGY VAN!!!

Legbelül Érzem, hogy bár az én Utam is hasonló a Tiédhez, de mégis MÁS.... Mindegyikünknek be "kell" járnunk saját utunkat!!! Én már annak is nagyon örülök a mi esetünkben, hogy végre újra megtaláltam azt a befogadó közösséget "normál" iskolában, ahova idén év elejétől átvittem Istit!!! És úgy, hogy nem tudnak az ő "MÁS"-ságáról és mégis JÓ!!!!!! Ez valahol maga a Csoda!!! Annyit megfogalmaznak, hogy "csendes" és "többet kéne tanulni", de NINCS VELE GOND!!! Idáig eljutottunk!!! Se megszakítani nem akarom, se azt, hogy fősulira menjen, se párkapcsolatot (amik eddig fontosak voltak)....csak azt szeretném, hogy boldog legyen és jól érezze magát.... és ez itt (jelen sulijában) MEGVAN!!!!!!

De visszatérve a könyvedhez: csodás rajzaid is nagyon szépen dekorálják, teszik igényessé ezt a valódi remekművet!!! És írod, hogyha már egyetlen 1 embernek segített a könyv, akkor már megérte.....!!! Bizton mondhatom, hogy nekem segített!!!!!! KÖSZÖNÖM EZERREL!!!! KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM és Újra- és Újra Számtalanszor KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Fantasztikus amit végbevittél és viszel még!!! Tisztellek, Csodállak, Felnézek Rád és Szeretlek Őszintén Feltétel Nélkül!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (látod "csak" ennyire volt hatással rám a könyved, amit 2 nap alatt olvastam ki.... a reflektálásom megírása jelent most sokkal több időt, ezt csak szakaszosan tudom megírni, de fontosnak tartok mindent leírni!)

Ölellek teljes szívvel és millió puszit küldök: Kriszti

Kedves Zsuzsa! Először is gratulálni szeretnék a könyv megírásához és tartalmához!
Merte vállalni, őszintén megírni a valóságot. Mert sajnos ez a valóság! Ilyen a hozzá
állása orvosnak, pedagógusnak stb. ...az egész társadalomnak. Szinte átéreztem minden mondatát! Teljesen azonosulni tudtam vele. Amiért kíváncsi voltam a könyvére, az indokolja, hogy a 14 éves Máté unokámnál fedeztünk fel 2-3 olyan vonást, ami az autistákra jellemző /öntörvényűség, ragaszkodik a tárgyak azonos helyéhez, erős zajt, zenét nem szereti/. Ugyanakkor emlékezete rövid és hosszútávon egyaránt rendkívüli. De igen hosszú lenne leírni a mi harcunkat is. Csak az érti meg /sajnos/ a mindennapi küzdelmet, aki hasonló helyzetben van. Csodálom odaadó, mindent feláldozó szeretetét, küzdelmét gyermeke iránt. Csodálom kitartását. Példa értékű! Erőt ad számunkra minden sora! Köszönöm, hogy része lehettem - a könyv által - az Ön (és Máté) sorsának! További jó egészséget, bizalmat és reményt kívánok Önnek és kedves Máté fiának!
Üdvözlettel: B. Ági

© 2017-2018 - TÓTH ZSUZSANNA - amiautizmusunk@gmail.com
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el